Endometriózis történetem 2. - Nagy Enikő

2018. május 01. - Női Egészségért

_received_10202944834619989.jpegNagy Enikő vagyok, gyógytornász, edző és ez az én endo-sztorim:

A történetem tipikusan kezdődik, már a kezdetektől fájdalmas, hosszú menstruációm volt, így az akkori nőgyógyászom fogamzásgátlót írt fel, amit 16 évesen kezdtem szedni és 26 éves koromig folyamatosan szedtem is. Ekkortájt abbahagytam, mert a férjemmel lassacskán szerettünk volna babát. 2016 márciusában fejeztem be a szedését, a fájdalmaim visszatértek, illetve olyan tüneteim jelentek meg, amiket akkor még nem tudtam mire vélni. (Folyamatos feszülés a hasamban, végbél környéki éles fájdalmak.)

Decemberben iszonyatos szúró fájdalmam alakult ki a bal petefészkem környékén, a nőgyógyászom egy 4 centis cisztát vett benne észre. Azt mondta, a ciszták jönnek-mennek, várjunk még, hátha felszívódik a következő hónapra. 2017 januárjában visszamentem, a ciszta 5 centis lett. Az orvos azt mondta, nem igazán tudja mi ez, petefészekrákra gyanakszik, de várjunk még egy hónapot, hátha felszívódik. (Ekkor már a fájdalmaim állandóak voltak, a járás is nehezemre esett.) Közben elmentem egy onkológus-nőgyógyászhoz, aki megerősítette a petefészekrák diagnózisát. A februári kontrollon már 7 centis volt a ciszta, ezért megbeszéltük, hogy február végén műtét lesz. Megműtöttek, a doktor az intenzíven úgy köszöntött, hogy mégsem rák, hanem „csak” endometriózis. A jobb petefészkemben is volt egy 3 centis, azt is kivették, szerencsére mindent meg tudtak menteni. Ezután elmentem egy specialistához, aki javasolta, hogy gyorsan álljunk rá a babaprojektre. Következett az október, baba sehol, a fájdalmaim visszatértek, sőt újakkal bővültek. A végbéltáji fájdalom mellé betársult a húgyhólyag fájdalma, lassacskán már nem tudtam sírás nélkül pisilni sem, illetve a futásaim alkalmával vettem észre, hogy a tüdőkapacitásom sem az igazi. Kontrollra jelentkeztem, ahol kiderült, a húgyhólyagban, illetve a bél és a hüvely között is vannak endometrikus szövetek. Közölték: novemberben újabb műtét vár rám. A beavatkozás során távolítottak el idegen szöveteket a rekeszizmomról, a hashártyáról, a húgyhólyagból, a hüvely és a bél közötti területről, illetve egy cisztát a jobb petefészkemből.

2018 van és egyrészt folytatódik a babaprojekt, másrészt a második műtétem alkalmával elhatározásra jutottam: valamilyen módon segíteni szeretnék sorstársaimnak. Gyógytornászként tudom, szinte minden betegségnek van mozgásterápiája, ellenben megdöbbenve tapasztaltam, a mi betegségünknek nincs, pedig az orvosaink mindig kihangsúlyozzák a mozgás fontosságát… Így az elmúlt fél évben ennek kapcsán kutattam, tanultam, magamon kísérleteztem, hogy kifejlesszek egy csak nekünk szóló mozgásformát, az Endofizio programot. Lassan minden készen áll és elstartolhatnak a tornák! :)

Hiszem, hogy van kiút ebből az állapotból és mindent megteszek azért, hogy egy fájdalommentes, teljes életet élhessünk!

Fontos: Az endometriózis történeteket az érintettek írják, saját tapasztalatukat és érzéseiket megfogalmazva. Ezeket a személyes beszámolókat módosítás nélkül adjuk közre a blogon, ezért a történetek nem tükrözik az Alapítvány véleményét és mivel nem szakértők írják, nem alkalmasak diagnózisra és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialistát vagy keress meg minket!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr1413882368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.