„Megtanultam megfejteni a testem üzeneteit”

Zádrovich Aliz szomatodráma játékvezető, terapeuta írása

2018. május 17. - Női Egészségért

unnamed.jpgNéhány évvel ezelőtt endometriózis-gyanút állapított meg nálam a nőgyógyász. Az első sokk után úgy döntöttem, utánajárok, mit üzen a testem a betegséggel. Megismerkedtem a szomatodráma módszerével, és nemcsak a tüneteim múltak el, hanem lett egy új hivatásom, amiben tökéletesen megtaláltam magam. Szomatodráma játékvezetőként és test-lélek terapeutaként támogatom a hozzám fordulókat abban, hogy megtalálják a testi és lelki folyamataik közötti mélyebb összefüggéseket, és elinduljanak a gyógyulás útján.

A betegség nem ellenség

A női betegség sok mindenre megtanított. Az egyik legfontosabb tanítása az volt, hogy kezdjek el másképp tekinteni a testemre, mint addig. Ne ellenségnek tekintsem akkor sem, ha éppen akadályoz valamiben, hanem társként, barátként kezeljem. Hiszen a testünk nem tesz mást, mint egyfajta „érzelmi lakmuszpapírként” leköveti a belső, érzelmi folyamatainkat. Ha belül valami nincs rendben, és próbálunk nem tudomást venni róla, elnyomni, elfojtani az érzéseinket, akkor nem tudnak máshogy utat törni maguknak, mint a testi tüneteken keresztül. A testünk csak figyelmeztetni akar minket arra, hogy van egy téma a belső világunkban, amivel érdemes foglalkoznunk. És soha nem a hír hozóját kell hibáztatni…

Amikor először megpróbáltam beszélgetni a testemmel úgy, hogy egy másik ember személyesítette meg, akkor a „testem” rám sem akart nézni, annyira meg volt rám sértődve. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire el vagyok távolodva a testemtől, önmagamtól. Folyton csak kifelé figyeltem, másoknak akartam megfelelni, és közben a legalapvetőbb kapcsolatomat, ami önmagamhoz fűz, nem ápoltam.

Ez magával hozta azt is, hogy nem igazán bíztam a testemben. Teljes mértékben átadtam a gyógyítás felelősségét orvosoknak, külső segítőknek. Ma már tudom, hogy nekem van a legnagyobb felelősségem a gyógyulásban, hiszen bennem zajló folyamatok indítják el a megbetegedést, így a gyógyulás is akkor tud elindulni, ha bennem valami változik. Ez nagyon nagy megnyugvást adott, mert tudom, hogy óriási hatásom van a gyógyulásomra.

Minden betegség mögött van egy történet

A szomatodráma egy játékos önismereti módszer. A kiscsoportos, négy szereplős játékokban emberek testesítik meg a szerveinket, tüneteinket. Ez azért nagyon hasznos, mert ezáltal tudunk kommunikálni a testünkkel, kapcsolatba léphetünk a bennünk zajló folyamatokkal. A rideg, megfoghatatlan orvosi diagnózis hirtelen megelevenedik a „színpadon”, arcot kapnak a tüneteink, és máris úgy érezhetjük, hogy van közünk ahhoz, ami a testünkben történik. Rájövünk, hogy a betegség nem csak úgy „véletlenül” megtörtént velünk, nem egy sorscsapás, ami ellen semmit nem tehetünk, hanem a szerveink szerepét felvevő játszótársak az életünk egy szeletét jelenítik meg a „színpadon”.

Amikor először szomatodrámáztam, a méhemet és a két petefészkemet vetítettem ki a térbe. Abból, ahogy a szereplők a női szerveim szerepében elkezdtek viselkedni egymással, a saját eredeti családomat ismertem fel: a szüleimet és önmagamat. Döbbenetes élmény volt, hogy olyan emberek, akik semmit sem tudnak rólam, úgy beszélnek, ahogy a szüleim szoktak, ugyanazokat a mondatokat mondják. Mindaz, ami ott megjelent, az én legbelső, elrejtett, eltemetett érzéseimhez vitt vissza.

A gyógyulás első lépése a tudatosítás

A „színpadon” olyasmi jelent meg, amiről nem tudtam. Szentül meg voltam győződve arról, hogy én már rég elszakadtam a szüleimtől, és a saját életemet élem. A játékból mégis az derült ki, hogy érzelmi, lelki szinten még nem vágtam el a „köldökzsinórt”. Különösen édesapámhoz kötődtem túlzottan, ami megakadályozott abban, hogy a férjemmel igazán elmélyüljön a kapcsolatunk. Még ugyanebben a játékban megtörtént az elszakadás, a leválás, és a záró képben átöleltem a felnőttkori önmagamat. A szüleimnek pedig már háttal álltam, érezve a támogató jelenlétüket, de arccal már a jövőm felé fordultam.

A játék után hihetetlenül megkönnyebbültem: olyan volt, mintha egy évek óta cipelt nagy puttonytól szabadultam volna meg, aminek ráadásul még a létezéséről sem tudtam. A játék felszínre hozta mindazt, amit addig nem vettem észre. Azáltal, hogy tudatossá vált, tudtam rajta változtatni. A játék után sokkal intimebbé, meghittebbé és felnőttebbé vált a férjemmel való kapcsolatom. A testem is azonnal lekövette a belül lezajlott változást: a következő menstruációm teljesen fájdalommentes volt –mintha csak elvágták volna a fájdalmat, ami az előző hónapban még rettenetesen kínzó volt. Ma már nemcsak a fájdalomnak, de az endometriózis-gyanús csomónak sincs semmi nyoma, és a hormonértékeim is tökéletesek.

Az érzésekkel való találkozás gyógyít

A szomatodráma játékokban biztonságos körülmények között közel mehetünk az érzéseinkhez, megélhetjük őket, és ez az, ami gyógyít. Fordítva is igaz: ha valamilyen érzést próbálunk elkerülni, elnyomni, elfojtani, nem érezni, attól az még ott van bennünk, mint egy tüske. Mindaddig, amíg nem engedünk utat neki, utat talál magának, tünetek, betegségek formájában.

Így volt ez egy kliensemnél is, aki az endometriózisa miatt keresett fel. Egyéni konzultáción foglalkoztunk a témájával. Egyéniben is – hasonlóan a csoportos játékokhoz – kivetítjük a térbe a belső világunkat. Nála az derült ki, hogy az édesanyjával való diszharmonikus kapcsolat állt a tünetei hátterében. Ő minden áron segíteni akart az édesanyjának, fel akarta őt karolni, mindent meg akart neki adni, de az anyukája nem úgy reagált erre, ahogy ő szerette volna. Ez belső konfliktust okozott nála. Azt érezte, hogy hiába tesz meg mindent az édesanyjáért, nem kap viszonzást a fáradozásaiért. A játékunkban lehetősége volt arra, hogy más szemszögből is meglássa az édesanyját, megértse az ő reakcióit. Rájött, hogy az édesanyja sokkal jobban szenved, mint ő. A játék hatására valami átfordult benne: megértő, türelmes, elfogadó lett az édesanyjával, és ennek hatására a viszonyuk egy csapásra megváltozott pozitív irányba, a kliensemnek pedig elmúltak a menstruációs görcsei.

Egy másik kliensemnek fél éve nem jött meg a menstruációja. Amikor megjelenítette a térben a méhét, nála is az édesanyjával való kapcsolat bontakozott ki. Kiderült, hogy minden áron meg akarta menteni a beteg édesanyját, aki nem fogadott szót neki, nem kért a segítségéből. Ez belülről feszítette a kliensemet, annyira, hogy leállt a menzesze. A játékban rendezte a konfliktust az „édesanyjával”, és rá két napra megjött a menstruációja.

Egy hölgy korábban korai petefészek-kimerüléssel fordult hozzám. Azt mondták neki az orvosok, hogy még lombikkal is csak akkor lehet gyereke, ha petesejt-adományozást vesz igénybe, mert egyáltalán nem működnek a petefészkei. A játéka egy gyerekkori emléket, egy feldolgozatlan traumát hozott fel. Amikor az édesanyja teherbe esett a féltestvérével, ő kislányként halálra rémült, mert azt hitte, elveszíti az egyetlen embert, akire számíthat – az édesanyja ugyanis egyedül nevelte őt. Nem nyugtatta meg senki, nem magyarázták el neki, hogy a kistesó nem veszi el tőle az anyukáját, ezért ez az élmény mély nyomokat hagyott benne. A játékban lehetősége volt találkozni a kiskori önmagával, megadni neki azt a megnyugtatást, ami annak idején elmaradt, és csodák csodájára, pár héten belül spontán teherbe esett.

A saját életemből és a klienseim példáiból is megerősödtem abban, hogy igenis van közünk a betegségeinkhez, és érdemes utánajárnunk, mire akarnak figyelmeztetni a tüneteink. Ha végre közel engedjük magunkat az érzéseinkhez, megengedjük, hogy érezzünk, egy óriási akadályt gördítünk el a gyógyulásunk útjából. Miután ez megtörténik, a testünkben működő öngyógyító folyamatok szabad utat kapnak, és nemcsak a testünk gyógyul meg, hanem az egész életünk sokkal boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válik. Ehhez sokszor nem is kell mást tennünk, mint kíváncsian betekinteni a belső világunkba, és találkozni mindazzal, ami bennünk zajlik.

Bővebben rólam és a szomatodrámáról: www.bodyandlife.hu

Legközelebbi csoportos szomatodráma: 2018. május 26., 9:00-17:00. (Helyszín: Hétholdház, Lövőház u. 24.) Bővebb infó: www.bodyandlife.hu

Az írás nem tükrözi az Alapítvány véleményét, nem alkalmas diagnózisra és nem helyettesíti az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon, ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialista orvost vagy keress meg minket!

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr3313967054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.