Endometriózis történetem 10. – Tímea

Endometriózis 2 gyerek mellett? Ugyan!?

2018. július 08. - Női Egészségért

timi.jpgA történetem bizonyítja azt, hogy azok a nők is szenvedhetnek endometriózistól, akiknek van már gyermekük.

Jelenleg 3 gyermekünk van. Az endo sztorim a két fiam születése után kezdett kibontakozni igazán. Ők 2008-ban, illetve 2010-ben születtek.

Sosem volt pontos a menzeszem, hol előbb jött, hol később, és minden hónapban elég erős fájdalmaim voltak egészen tinédzser koromtól. Akkor mindenki azt mondta, ez a normális, ki kell bírni. Elhittem.

2013-ban kezdett állandósulni a szenvedésem. Folyamatos fájdalmaim voltak, volt olyan nap, hogy nem tudtam kimozdulni a lakásból. Felváltva járkáltam urológus és nőgyógyász között szinte két hetente. Mindkettő a másikra mutogatott. 2014 tavaszán a nőgyógyászom, akit folyamatosan kerestem az állandósult fájdalmaim miatt, az éves rákszűrésen talált egy csokoládécisztát a bal petefészkemben. Semmi bővebbet nem mondott, csak annyit, hogy ezt meg kell operálni, különös tekintettel arra, hogy tudta, szeretnénk még gyermeket a férjemmel. Jó rendben, gondoltam, hátha segít majd a többi bajomon is. 2014 májusában megműtött. A műtét után egy percre bejött megnézni, majd elviharzott, azt mondta, másnap hazamehetek, de ő szabadságon lesz, majd hazaenged aki épp ügyeletes. Ez már elég fura volt. A dietetikus bejött hozzám egy diétás ajánlással, és azt mondta, szerinte biztosan PCO-m, vagy endometriózisom van, nézzek utána és tartsam  a diétát. 10 nap múlva mentem a nőgyógyászhoz varratszedésre. Ott konkrétan rákérdeztem, hogy nincs-e nekem endometriózisom? Ő mosolyogva hárított  és azt mondta, kizárt! A műtétről nem mondott semmit és semmilyen szövettani vizsgálatot nem kért!Ezt utólag a szakorvos, aki végül rendbetett, alig akarta elhinni. Miután a fájdalmak maradtak, havonta felhívtam, és meséltem neki szinte már sírva, mennyire fáj. Ez így ment 2014 év végéig. A sokadik urológusi vizitem alkalmával végre eljutottam egy olyan orvoshoz (Dr. Petrik Róbert), aki egyrészt nagyon alaposan megvizsgált, másrészt egyértelműen kijelentette, hogy az én panaszaim nőgyógyászati eredetűek, ott kell tovább keresgélni. Elkezdtem szakirodalmat keresni, utána olvasni. Pár hét után már biztos voltam benne, hogy endometriózissal állunk szemben. Ekkora már teljes volt az elkeseredettségem, csak túléltem a napokat, vonszoltam magamat, szegény családom sokszor látott sírni. Az is világos lett, hogy a jelenlegi orvosom nem fog ezzel foglalkozni, az utolsó találkozásunkkor már azt mondta, az ő ötletei kimerültek azzal kapcsolatban, hogy mitől szenvedek ennyire.

A barátnőm elküldött dr. Fülöp Istvánhoz, akinek az endometriózis a szakterülete. Amikor elmentem hozzá, rögtön az ultrahangon látta azt a rengeteg fájdalmas csomót, ami megkeserítette az életemet, és 6 hét múlva, 2015.05.26-ra tudott nekem időpontot adni műtétre! Mivel két nagyobb csomó is rendkívül közel volt két érzékeny szervhez, csak lézeres laparoszkópiával vállalta, de vállalta a műtétet! Számoltam a napokat, láttam  a fényt az alagút végén. A műtét során sikerült mindegyik csomót eltávolítani, volt köztük  alma és dió nagyságú is, nem véletlen volt annyira fájdalmas már a puszta létezés is. Nagyon hálás vagyok a doktor úrnak, tökéletes munkát végzett. A műtét után gyógyszeres kezelést közös megállapodás alapján nem kaptam, mert mielőbb szerettünk volna harmadik gyermeket.

Itt jön egy kis csavar a történetemben. Az összes fájdalom típus ugyanis nem szűnt meg. Ezzel viszont senki nem akart foglalkozni, mondván, hogy úgyis szülök még. Illetve volt egy olyan orvos , aki azt mondta nekem, a méhszáj nem fájhat. Haha! Ő biztos jobban tudja. Tehát a kálváriám tovább folytatódott, jártam megint az orvosok nyakára. És akkor eszembe jutott, hogy hoppá, itt is egy specialistát kéne keresni! Felkerestem dr. Papp Zoltán professzort, aki mikor megvizsgált, azt mondta, hogy a helyzet kriminális,és amint lehet, megműt. 3 hét múlva erre is sor került. Végre megszűntek a fájdalmaim, el sem hittem, nem is emlékeztem arra, hogy van ilyen!Visszatért az életkedvem, továbbképzésre mentem, teljes erővel vissza tudtam térni a családi életbe és a munkába is. Úgy döntöttünk, még adunk időt a babaprojektnek, panaszaim nem voltak. 2016 szeptemberében várandós lettem, 2017 májusában megszületett a kislányunk. Elmondhatatlan boldogság, mindez nem így alakult volna, ha nem jutok el Dr. Fülöp Istvánhoz, majd Dr. Papp Zoltánhoz. Kislányomat Dr. Csabay Lászlónál hoztam világra, (a professzor addigra már nyugdíjba ment).Róla is csak pozitívumokat tudok mondani. Pontosan tanulmányozta a várandósságom előtörténetét, a szülés alatt végig figyelt az előzményekre is, illetve a szoptatást követően segíteni fog nekem abban, hogy ne térjen vissza az endometriózisom.

Mindenkit arra biztatok, ne törődjön bele, ha fájdalma, panasza van. A szervezetünk jelez. Higgyünk neki!

Tímea, Szentendre

Fontos: Az endometriózis történeteket az érintettek írják, saját tapasztalatukat és érzéseiket megfogalmazva. Ezeket a személyes beszámolókat módosítás nélkül adjuk közre a blogon, ezért a történetek nem tükrözik az Alapítvány véleményét és mivel nem szakértők írják, nem alkalmasak diagnózisra és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialistát vagy fordulj hozzánk bizalommal!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr8314100207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.