Endometriózis történetem - 14. Imrényi Eszter

2018. augusztus 27. - Női Egészségért

eszter01.jpgAz én történetem szerintem kifejezetten hétköznapinak mondható.

Pont azért tartottam fontosnak, hogy megosszam, mert olyan esetről van szó, ami bárkivel megtörténhet, gyakorlatilag úgy, hogy évekig észre sem veszi.

Nagyjából tizennyolc éves voltam, amikor a menstruációs ciklusaimtól teljesen függetlenül alhasi görcseim kezdtek jelentkezni. Az első egy-két évben nem is igazán figyeltem oda rá; elfoglalt voltam, tanultam, dolgoztam, stresszeltem, Budapest és Szeged között ingáztam és nem kifejezetten nehezítették meg a hétköznapjaimat a néha rám törő görcsök.

Az évek múlásával fokozatosan erősödött a fájdalom mértéke, míg végül, körülbelül húsz éves koromban rászántam magam, hogy elmenjek a nőgyógyászomhoz. A hasi-, és hüvelyi ultrahang után azt mondta, hogy apró ciszták vannak a petefészkeimben, de semmi komoly dologról nincs szó, ne aggódjak, menstruációval ürülni fog, addig szedhetek rá fájdalomcsillapítót. Így is tettem, a fájdalomcsillapító meg is oldotta mindig a problémát és nagyjából négy évig így ellensúlyoztam a ciszták okozta görcsöket.

Tavaly tavasszal kezdtek el megmutatkozni a komolyabb tüneteim - ugyanazon a megszokott helyen a szúró fájdalom, csak ezúttal olyan súlyos volt, hogy több nap volt, mikor haza kellett mennem a munkából, kétszer pedig olyan görcs állt a hasamba, hogy nem tudtam állva maradni és egyszer csak a mosdó padlóján ülve találtam magam. Nem segített sem a fekvés, sem a melegítős párna, sem semmilyen fájdalomcsillapító-görcsoldó kombináció.

Ekkor ismét visszamentem a nőgyógyászomhoz, aki az ultrahang után szigorú ábrázattal az arcán a kezembe nyomta a beutalót az SZTK-ba tumor marker vizsgálatra. Mondanom sem kell, mennyire letaglóztam és megijedtem, pedig mondta, hogy ez csak azért kell, hogy minden ilyen jellegű lehetőséget kizárjunk, de mindenesetre van a petefészkemben egy szabálytalan körvonalú, „ciszta-szerű” valami.

A tumor marker persze negatív lett, de Édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy a leletemet több orvosnak is megmutassam. Így is történt, anyukám egyik ismerőséhez is elmentünk, ott is megvizsgáltak és közölték, hogy amilyen gyorsan lehet, műtétre lesz szükség, mert a négy centiméter átmérőjű petefészkemben egy hat centiméter átmérőjű ciszta csücsül, ami közel sem ideális helyzet.

Kitűzték az időpontomat július huszonötödikére. A műtét végül az eredetinél hosszabbra nyúlt, mert mint utóbb kiderült, nem egyszerű cisztáról volt szó, hanem endometriotikus cisztáról, de nem csak a petefészkemben, hanem rengeteg helyről szedtek le endometriózist; a hasfalamról, a vakbelemről, a méhem a petefészkemmel össze volt nőve, satöbbi, satöbbi... 

A műtét után el kellett kezdenem egy hormontablettát szedni, ami elvékonyítja a méhnyálkahártyát, így elmúlik a nők menstruációja és a szervezetüknek lesz ideje és energiája lebontani az endometriózist. Nekem egy év után is az ideális nulla-kettő helyett öt centi vastag a méhnyálkahártyám, ezért fáj is még alkalomadtán a hasam, megint van endometriózisom, a műtét óta ismét a bal petefészkem hozzátapadt a méhemhez, szóval ez nem egy olyan dolog, amivel le lehetne számolni egy műtéttel. Alapvetően sokkal jobb a helyzetem, mint a korábbi években. Nem szedek már fájdalomcsillapítót, mert elviselhetőre zsugorodott a görcseim mértéke, havonta egyszer fáj talán úgy, mint korábban.

Szerintem, amivel ennél a betegségnél igazán nehéz együtt élni, az nem a fizikai, hanem a lelki vonzat. Nem az az elfogadhatatlan, hogy valószínűleg, amíg nem szülök, addig fájni fog a hasam alkalmanként, hanem abba nehéz még belegondolni is, hogy talán rám nem is vár majd ilyen öröm. Fél évvel a műtét után el kellett mennem petevezető átfújásra, ami nem volt sikeresnek mondható, ugyanis a kontraszt anyag nem tudott átfolyni, tulajdonképpen nem átjárhatóak a vezetők, ami azt jelenti, hogy a természetes megtermékenyítésnek esetemben igen kicsit az esélye.

Persze mindenkinek van olyan ismerőse, akinek azt mondták, hogy nem lehet babája és mégis teherbe tudott esni, én sem temettem még el magam, de nem könnyű huszonnégy évesen egy ilyen helyzettel szembenézni.

Sok horror történetet hallottam endometriózisról, nálam sokkal súlyosabb esetek vannak, akiket a betegség a mindennapi tevékenységeiben korlátoz. Nekem ennél szerencsésebb a helyzetem, de fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy elengedhetetlen a rendszeres nőgyógyászati kontroll és semmilyen tünetet nem érdemes elbagatellizálni, ahogy én tettem a betegségem első éveiben. Azt is szeretném megemlíteni, hogy a legnagyobb segítség nekem a párom, a családom és a barátaim voltak, akik végig mellettem voltak, támogattak és gondoskodtak rólam, ez pedig elengedhetetlenebb bármilyen betegségből való gyógyulásról legyen szó.

Anyukámnak volt egy kedves mondata, ami azóta is sokszor jut eszembe, hogy próbáljam a betegségemet szeretni és magamhoz ölelni. Ha hozzám hasonló helyzetben vagy Te, aki ezt most olvasod, ha nálam nehezebben; azt tanácsolom, hogy fontold meg ezt a mondatot akkor is, amikor a leginkább úgy érzed, hogy a tested ellened dolgozik, mert valójában ez a betegség egy tünete annak, hogy jobban kell, hogy bánj vele és több időt fordíts rá.

Fontos: Az endometriózis történeteket az érintettek írják, saját tapasztalatukat és érzéseiket megfogalmazva. Ezeket a személyes beszámolókat módosítás nélkül adjuk közre a blogon, ezért a történetek nem tükrözik az Alapítvány véleményét és mivel nem szakértők írják, nem alkalmasak diagnózisra és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialistát vagy fordulj hozzánk bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr6714205287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.