Endometriózis történetem - 22. Piriczki Brigitta

2019. január 03. - saladrienn

Piriczki Brigitta vagyok,  21 éves.
A menstruációm mindig is nagyon görcsös és fájdalmas, hol sok hol kevés van.
Az én történetem 15 évesen kezdődött, egy egyszerű felfázással mentem a kórházba, ahol készült ultrahang és kiderült, hogy PCOS (policisztás ovárium szindróma) mind a két petefészkem.
Kaptam rá fogamzásgátlót, ami természetesen nem használt, nem hogy kevesebb lett, inkább egyre több, pedig a hormonjaim és az értékeim minden téren rendben voltak.
Az orvosom közölte velem akkor anno egy 15-16 éves lánnyal, hogy "nem biztos, hogy valaha is lesz gyereke". - Hát mondtam köszi szépen, felfogni sem tudtam.

piriczki.jpg

Van egy párkapcsolatom lassan 6 éve, a párommal 3 éve úgy döntöttünk, hogy jó akkor próbáljuk meg, hiszen egyszer babát is szeretnénk és a doki szerint  a terhesség megoldás a PCOS-ra is és attól, hogy szerinte kevés esély van a terhességre.

2017. novemberében megműtöttek a PCOS miatt, azonban a műtét alatt kiderült, hogy tele vagyok összenövésekkel, illetve jött az addig nem is ismert endometriózis. 
2018 januárjában a Kaáli Intézetbe küldtek minket az endo miatt, mondván, hogy nagyon fiatal vagyok, illetve előbb vagy utóbb babát is szeretnénk és ugye mint "mindenre" erre is a terhesség a megoldás.
Az ottani orvosom tanácsára belevágtunk az inszeminációba, de sajnos nem sikerült, nem baj, jött a következő, nagy reményekkel, hogy majd most, de sajnos az sem sikerült, borzalmas volt...hiszen ott álltam, ennyire fiatalon -gondoltam ha mesterségesen nem sikerül akkor hogyan fog?!

A doki azt javasolta tartsunk egy kis szünetet, pihenjen a szervezetem. 3 hónapig pihentünk. Visszamentünk a dokihoz, hogy akkor próbájuk meg a harmadik inszemet, aki közölte, hogy nem-nem, már csak a lombik. Ahogy meghallottam, sírtam, sírtam és sírtam, de elfogadtam, hiszen abban bíztam én is, párom is, a család a barátok, hogy majd most, igen most lesz az amikor sikerül. 2018 szeptemberében volt a lombik, ami engem nagyon megviselt, legalábbis a leszívás része. Pár napra kiderült, hogy 4 db kis pöttyünk lett, amiből 2db-ot kaptam vissza, a másik 2 db-ot fagyasztottuk. Ahogy visszakaptam a 2 kis babót, ultrahangon is megnéztük, kaptunk róluk képet. Nagyon boldog voltam. Alig vártam, hogy végre elteljen a 2 hét és csináljam a tesztet. Eltelt, megcsináltam, negatív. Vérvétel szintén negatív. Rettenetes fájdalmat, dühöt éreztem és csak magamat hibáztattam. Idővel erőt vettem magamon, rájöttem, hogy semmit nem érek el azzal, hogy ha csak a hibákat, okokat és a miérteket keresem és közben olyan érzés volt mintha a kést forgatták volna bennem. 

Az endo miatt kaptam gyógyszert, ami véleményem/tapasztalataim szerint nem használt, hiszem folyton megvannak a tünetek, a derék fájás, hasmenés, majd székrekedés és végül a göcsös hasfájás/menstruáció, melyről a dokim is tájékoztatva lett, bár véleménye szerint ez nem endo tünet és máshol vannak problémák. Tanácsára elmentem vizsgálatokra, ahol kiderült, hogy más területeken minden rendben.
Kb 2-3 hete hagytam abba a gyógyszer szedését, ami után pár napra menstruálnom kellett volna, de jelenleg ott tartok, hogy magától a szervezetem, segítség nélkül nem tudok menstruálni. 

Időközben kiderült, hogy a hashártyán is vannak már csomók, ezért a 2019. januárra tervezett lombik csúszik, jelenleg most a Gnrh injekciót kapom. Beadás után 2 héttel megjött, amit nem tudtam hova tenni, mivel kaptam injekciót és kb 18. napon voltam. Durva vérzés volt, de annyira, hogy estem össze/szédültem, mert sok vért vesztettem. A doki azt tanácsolta, hogy jövőhónapban ismét legyen injekció, viszont ha akkor is megjön, akkor nem tudja mi lesz. Bízom benne, hogy jövőhónapban már használni fog és minden rendben lesz.


Ez az én történetem, jelenleg itt tartok/tartunk. Ha valamit esetleg tanácsolhatok, az az lenne, hogy soha nem szabad feladni. Nyilván nehéz és néha a sok vizsgálat alatt már kiszolgáltatott helyzetben érzi magát az ember. Nagyon piszkos egy betegség az endometriózis, de igen is meg kell mutatni, hogy mi kemény nők vagyunk és akkor is legyőzzük.

Brigitta

Fontos: Az endometriózis történeteket az érintettek írják, saját tapasztalatukat és érzéseiket megfogalmazva. Ezeket a személyes beszámolókat módosítás nélkül adjuk közre a blogon, ezért a történetek nem tükrözik az Alapítvány véleményét és mivel nem szakértők írják, nem alkalmasak diagnózisra és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialistát vagy fordulj hozzánk bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr8214476830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.