A női nemi működés ciklikus jellegű, melyet bonyolult többszintes hormonális szabályozó rendszer irányít. Ovarialis és menstruációs ciklusból áll, az előbbi, vagyis az ovuláció a petesejtérés ciklusa, az utóbbi a menstruáció mely során a megérett, de megtermékenyítetlen petesejt elsorvad, a megvastagodott méhnyálkahártya pedig vérzés kíséretében távozik a szervezetből. Ez a folyamat a nőkben a serdülőkor végén, a fiatal felnőttkor elején 10-15 éves korban az első menstruációs vérzéssel kezdődik, és a változó korban a menstruációs vérzések elmaradásával, (menopauza) fejeződik be. A menstruáció a méhnyálkahártya havonta történő lelökődését jelenti, mely átlagosan 28 naponként következik be, de ez az időperiódus egyénenként, sőt ugyanannál az egyénnél is elég nagy változatosságot mutathat (akár 25-33 naponként is). A ciklus kezdetének a menstruáció első napját tekintjük. Ha huzamosabb ideig elmarad, és a nő nemi életet él, akkor ajánlatos terhességre gondolni. A tinédzsereknél a ciklus hossza meglehetősen változó lehet. A menstruáció a legtöbb nőnél 4-6 napig tart, a vérvesztés 70%-a az első két napban történik. A menstruáció alatt összehúzódik a méh izomzata, hogy támogassa a nyálkahártya leválását, aminek normális körülmények között fájdalommentesen kellene zajlania. A menstruációs váladék részben lelökődő szövettörmeléket, részben vért tartalmaz. Az átlagos teljes menstruációs vérvesztést kb. 30-50ml-re (80ml felett kórosnak tekintjük) tesszük egy-egy menses kapcsán. Mennyiségére az elhasznált betét, tampon száma alapján tudunk következtetni.
Mind a menstruációs, mind az ovarialis folyamat több szintű hormonális szabályozás alatt áll. Ennek a szabályozó rendszernek a felső szintjét az agyban található hipotalamo-hipofízeális rendszer nemi mirigyeket serkentő (gonadotróp) hormonjai jelentik, amelyeknek termelődését negatív visszacsatolással (feed-back) a petefészekben termelődő hormonok befolyásolják. A méh nyálkahártyájának változásait a petefészek hormonjainak szintje szabályozza. A hipotalamuszban képződnek azok az anyagok, amelyek az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenyében a nemi mirigyeket serkentő (gonadotróp) hormonok termelődését és a hormonok ürítését elősegítik. Nőben ezek a hormonok a FSH (follikulusz- stimuláló hormon), mely a tüszőérést, annak hormontermelését és hormonkibocsátását serkenti, illetve a LH (luteinizáló hormon), mely a sárgatest képződését, hormontermelését és hormonkibocsátását serkenti.
A női ivarsejt, azaz a petesejt a tüszőérés során válik megtermékenyülésre alkalmassá. A petesejtek szaporodása már a három-négy hónapos leánymagzatok petefészkében befejeződik, ekkorra két petefészekben összesen mintegy 400 ezer található, és ezután számuk már csak csökken. Születéskor a petefészkekben lévő petesejtek az első érési oszlás egyik fázisában találhatók, és így maradnak a ciklusos női nemi működés beindulása után is, eltekintve azoktól, amelyek egy-egy ciklusban érésnek indulnak. Ezek a petesejtek a petefészek felszínhez közelebb lévő kéregállományának sejtdús kötőszövetébe vannak beágyazva. Az agyalapi mirigy által termelt follikulusz-stimuláló hormon (FSH) hatására néhány tüsző fejlődésnek indul. Közben a körülötte található petefészek állomány szövetében is számos változás következik be, átrendeződik a rostállományát, kialakul a külső tok, a tüszőhámmal határos sejtek megduzzadnak, hajszálérellátásuk bőségessé válik. Ez a tüsző megfelelő tápanyagellátása szempontjából fontos. A belső tok sejtjei lényegében belső elválasztású, hormontermelő sejtekké alakulnak. Ezek a sejtek termelik az ösztrogént, aminek hatására a méhnyálkahártya helyreállítási és fejlődési (regenerációs és proliferációs) fázisa következik be, ezzel egyidőben a hipotalamo-hipofízeális rendszer felé hatva csökkentik az FSH termelést, ezzel fokozatosan előtérbe helyezik az ovulációt, a sárgatest (corpus luteum) kialakulását, és hormontermelését, melyekhez szükséges a luteinizáló hormon (LH) hatása is. A több érésnek induló tüsző közül általában egy a többit meghaladó ütemben fejlődik, és hormontermelése a többi fejlődését visszaszorítja.
Forrás: https://hormonharmonia.hu/rolunk/a-noi-ciklus-attekintese/
Az érett tüsző a petefészek felszínét kidudorítva helyezkedik el. A tüszőrepedés (ovulatio) a ciklus közepén (kb. 14. napján) következik be. Ekkorra a FSH hatása a negatív visszaszabályozás miatt visszaszorul, és a hirtelen megemelkedő LH hatására a petefészek vérellátása úgy változik, hogy fokozódik a tüszőre kifejtett nyomás. A fokozott nyomás hatására a tüsző megreped, és a hirtelen kiáramló tüszőfolyadék a petesejtet és az azt közvetlenül körülvevő sejteket kisodorják a hashártyaüregbe, a méhkürt hashártyaüregi nyílásának közelébe. A petesejt a méhkürt „szívó” hatásának következtében bekerül a méhkürtbe, és - a méhkürt mechanizmusainak köszönhetően - megkezdi lassú vándorlását a méhüreg felé. A sárgatest (corpus luteum) a LH hatására a petefészekben visszamaradt tüszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával jön létre. A LH hatása tovább is fennmarad, ami fokozza a sárgatesthormon (progeszteron) termelődését. A progeszteron hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik, tápanyagokat halmoz fel, tehát felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Közben a sárgatesthormon a negatív visszacsatolás mechanizmusán keresztül visszaszorítja a FSH és LH termelődését. Az ösztrogénszint csökkenése, a progeszteronszint emelkedése fáradékonyságot, hangulatingadozást, a testhőmérséklet enyhe emelkedését is eredményezheti. A bőr ekkor kissé érzékenyebbé, problémásabbá válhat.
Ha terhesség nem következik be, a visszacsatolási mechanizmus következtében leeső LH szint miatt a sárgatest tönkremegy, a progeszteron termelés lecsökken, a méhnyálkahártya nem képes tovább fennmaradni, és egy vékony alapi réteg kivételével vérzés kíséretében leválik és kiürül (menstruáció). Az FSH termelés blokkolódása a progeszteron szint leesésével megszűnik, ezzel az egész ciklus újrakezdődik.
A menstruáció közeledtével, az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenése miatt sokan szenvednek a premenstruációs szindróma tüneteitől: ingerültségtől, lehangoltságtól, illetve puffadástól, alhasi görcsöktől, hányingertől, fejfájástól. Ezek mellett libidócsökkenés is jelentkezhet, az emlők pedig érzékenyebbé válhatnak.
Az endometrialis (menstruatios) ciklusban a hormonális hatásoknak (ösztrogénnek és progeszteronnak) a méhnyálkahártya felkészítésében van szerepe, a megtermékenyült petesejt beágyazódására alkalmassá kell tenniük. A méhnyálkahártya (endometrium) közvetlenül tapad a méhizomzathoz (myometrium), nincs nyálkahártya alatti rétege. A méhizomzattal közvetlenül érintkező, sőt abba részben beterjedő alapi rétege a nem vesz részt a menstruációval járó változásokban és lelökődésben. Ez az a réteg, amiből menstruáció után a méhnyálkahártya újraképződik. Az e fölött lévő (funkcionális) réteg mutatja azokat a változásokat, amelyek a menstruációs ciklussal összefüggésben lelökődik. Terhesség esetén az endometrium tovább fejlődik, és alapvető szerepe van a megtermékenyített petesejt táplálásában, részt vesz a méhlepény anyai részének kialakításában, és ezzel a magzat táplálásában.
A nők többségében a menstruáció nem befolyásolja a közérzetet így a mindennapi tevékenység zavartalan lehet. Azonban ha a vérzés rendszertelen, elhúzódó jellegű, erős alhasi fájdalommal jár, mindenképpen keresse fel nőgyógyász kezelőorvosát konzultáció céljából!
Szerző: Dr. Dobó Noémi
Irodalomjegyzék:
- Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve, Semmelweis kiadó, 2009
- Wikipédia
