Novemberben kezdtük el szervezni Andival ezt az interjút, de az első levélváltáskor nem hittem, hogy nem lesz meg legkésőbb december végéig a teljesen kész interjú. Most pedig a február végét tapossuk. Igaz, én éppen az első (és gyorsan le is kopogom: remélhetőleg utolsó) műtétem küszöbén álltam ekkor, de kiderült, hogy amint túl leszek rajta, akkor őt műtik már vagy hetedszerre, szóval nehezen indult, de a gyümölcsét most olvashatjátok. Ez a gyümölcs igen egészséges lesz. Máshogyan, ahogyan az alma vagy a narancs, ez lelkileg fog akkora löketet adni. Erőssé tesz. Mert Andiban sok erő van, fizikai és lelki értelemben egyaránt. Igazi minta, jó minta, követendő.
Andi első műtétje még tiniként, 2003-ban volt. Ekkor még nem tudta mi ez, mire műtik. A diagnózis 2008-ban nyert bizonyosságot: endometriózisa van. Mint legtöbbünk, a betegségről sosem halott azelőtt. A tünetei a megszokottak voltak, mondhatjuk úgy, a nagy átlag minden nyűgét elszenvedte: már az első vérzéstől kezdve görcsös menstruáció, vizesedés, haspuffadás, hányinger, melyek azóta sem múltak el. Hála azonban Andi attidűdjének, a sportnak és kitartásának, a fájdalomküszöbe már lényegesen magasabb: „Ma már jobban viselem a tüneteket, de sokszor érzem, hogy ezekre a napokra igen is járhatna nekünk egészségügyi okokból kifolyólag szabadnap, mert ilyenkor szó szerint az életünkért küzdünk a fájdalom miatt.”
Annak ellenére, hogy gyakran a falat kaparta, kimaradt az iskolából, a reakció is a szokásos volt: „ez normális” – mondták a hozzáértők. Aztán egyszer hosszabb időre kimaradt a menzesze. Ugyan, ő teljesen biztos volt abban, hogy nem lehet terhes, a nőgyógyász váltig állította ennek ellenkezőjét. Őt még a negatív terhesteszt sem tántorította el állásfoglalásától, mondván: ő érzi, hogy ott a gyerek. Andi felkeresett egy másik orvost, aki megtalálta a valós okot: egy hatalmas csokoládécisztát, melyet azonnali műtét követett, ugyanis már fennállt az esély arra, hogy megcsavarodik.
Krónikus betegség lévén, ahogy sokaknál, úgy Andinál is műtétek sorozata kezdődött el.
„Sajnos már több műtéten kellett átesnem, volt kisebb és nagyobb is, de minden műtét után könnyebb. ☺ Az első volt persze a legnehezebb, egy kis túlzással viszont ma már olyan mintha hazajárnék a kórházakba. Ha sokszor esel át ilyenen, előbb-utóbb sikerül elfogadnod, hogy ezzel együtt kell élni, és azt is, hogy időközönként egy kis kényszerpihenővel jár. Ami biztos, hogy sosem adom fel!”
Az első műtéteknél még „csak” csokoládécisztát és összenövéseket kellett orvosolni, ekkor Andi még nem endometriózis specialistához járt, hanem a helyi kórházba. A második műtéte után mondták, hogy keressen fel egy erre szakosodott orvost, mert ők ehhez kevesek, nagyobbnak látják a problémát, mint amihez hozzá mernek nyúlni. Így a következő állomás a SOTE lett. Műtétek sorozata következett, mellette többféle fogamzásgátlós kezelés, melyekre sajnos nem reagált jól, így azóta sem szed hormont és semmilyen más kezelésben sem vesz részt. „De, ha egyszer valaki megtalálja a gyógyírt, és lesz olyan tabletta, bármi, amitől végleg megszűnik, azt kipróbálom ☺.”
A soron következő műtéteken derült ki, hogy a betegség érinti a hasfalat, a húgyvezetéket és a belet is. A legutolsó, múlt év decemberi műtétkor viszont már megfogadták orvosával, Dr. Bokor Attilával, „hogy nincs több műtét ☺.”
Noha korábban is sportolt, az igazi sport, a légtornászkodás, 2012-ben köszöntött be az életébe. Azelőtt rúdsporttal foglalkozott. 2014-ben viszont egy cirkusztelepen csináltatott egy karikát, arra gondolt, hogy erősítésnek nagyon jó lesz. Sok videót nézegetett a témában és egy idő után azt vette észre, hogy már alig használja a rudat. Edzőhöz sosem fordult. 2015 februárjában belépett az életébe a leendő férje. Együtt lettek a karika megszállottjai. „Sok duó videót mutattam neki és igazából itt kezdődött el az igazi nagy munka és a nagy szerelem a földön és a levegőben. ☺ Nagyon szeretünk együtt dolgozni, egymást tanítani, a közös munka még közelebb hozott minket egymáshoz és egy olyan bizalmi szál alakult ki közöttünk, amit nem lehet még egy picit sem meggyengíteni. ☺ A karikán igazán önmagunk lehetünk, imádunk a levegőben lenni és ilyenkor teljesen ki tudunk kapcsolni. Csak egymásra és a koreográfiára koncentrálunk. ☺”
A betegség állandó, de ez mindent megváltoztatott, ugyanis testileg és lelkileg is nagy erőt ad Andinak ahhoz, hogy elviselje és küzdjön vele: „Azelőtt többször is előfordult, mikor azokat a napokat éltem, hogy csak sajnáltattam magam, és pesszimista voltam. Szerencsére ez megváltozott, és nem foglalkozom nap mint nap a betegséggel. Úgy élem az életem, mintha makkegészséges lennék. ☺ Sosem fogom feladni, és hiszem, hogy egyszer lesz igazi megoldás a betegségünkre. ☺ ”
Mint mondja, a rendszeres sportolás megerősítette, így jobban viseli a fájdalmakat. A betegség – tudatosan, vagy tudattalanul, ki tudja – többek között arra is sarkallta, hogy minden rosszat (az életébe nem illő emberek, dolgok) kiiktatott az életéből.
„2014-ben kiléptem egy rossz házasságból, ez az évem az önismeretről szólt, csak magamra koncentráltam. ☺ Majd 2015-ben megtaláltam a másik felemet, Dávidot!!!! Dávid a sportban és a magánéletben is a legtökéletesebb társ számomra. Mindenben mellettem áll, és a rosszabb napjaimon is erőt ad, támogat és boldogan kelünk és fekszünk le mindennap.”
Andi számára az életmódváltás nem egy tudatos döntés volt, és nem is kifejezetten a betegség kezelése érdekében történt. Sőt, nem is vitt véghez hatalmas és drasztikus, hirtelen változtatásokat, hiszen meg van róla győződve, hogy az endometriózis egész életében vele volt, de az első menstruációtól már biztosan. Szépen lassan, fokozatosan kezdte el figyelni a szervezete reakcióit és ennek tükrében azokat a dolgokat viszi magával szellemileg, táplálkozásban, és sportban egyaránt, amelyeknek egyértelműen érzi pozitív hatását: „A sportnak nagyon sok mindent köszönhetek, ez az amit sosem szabad abbahagyni mert testileg és lelkileg nagy erőt ad a rosszabb napokhoz. Fontos, hogy kiiktassuk a negatívat, a rosszat az életünkből, legyen szó személyről, munkáról, dologról stb... csak a jó dolgokat tartsuk meg. ☺”
A sport fegyelmet, kitartást és erőt adott neki. Olyannyira, hogy minden egyes műtét után újra és újra képes felállni. Mindezt a teljesen átlagos és hétköznapi élete, munkája mellett, ahol szintén helyt kell állnia. Andi 6 órában kockázatelbíráló, munkája után és hétvégén tartja edzéseit és készül fel a megmérettesekre. Ahogy ő mondja: „Délelőtt az agyamat, délután pedig a testemet edzem. ☺ ” És ezt egyelőre egyensúlyban érzi. Akkor is, ha minden egyes műtét után gyorsan leépülnek az izmai és mindent, de tényleg mindent elölről kell kezdenie. Nap mint nap dolgozik a céljaiért, de endometriózisnál mindig ott lebeg az ember feje felett Damoklész kardja. És néha lesújt. „Dolgozol nap mint nap valamiért és egy- vagy kétévente újra kell építeni, újra kell járni az utat, és minden alkalommal egy kicsivel alacsonyabbra tudom a várat újjáépíteni. ☹ Ez a mai napig nagyon nehéz, látom, hogy mások évről-évre mennyit fejlődnek és meddig jutnak, én pedig egy szintnél feljebb sosem juthatok. ☹ De megtanultam, hogy sosem adom fel, és minden műtét után megpróbálom a legtöbbet és a legjobbat kihozni magamból, amiben Dávid a legnagyobb támaszom és segítségem. ☺ Minden nőnek ilyen férjet kívánok. ☺”
Andi és férje, Dávid tavaly 2. helyezést értek el az angliai légtornász világbajnokságon. Idén is nagyon szerettek volna részt venni, a decemberi műtét viszont sajnos közbeszólt.... De ezt sem adják fel, és készülnek még.
A felkészülési időszakban kevesebb edzést tartanak és jobban fókuszálnak a saját fejlődésükre, ami ilyenkor a legeredményesebb és leglátványosabb. Semmi más nem lebeg a szemük előtt, mint a kitűzött cél és mivel mind a ketten maximalisták, szeretnék a legtöbbet kihozni saját magunkból.
„Sosem a dobogót nézzük, az csak egy plusz, ha a verseny végén felállhatunk rá. ☺ Az fontos nekünk, hogy érezzük, készen állunk és mindent megtettünk azért, hogy abban a pár percben a legjobbat tudjunk kihozni magunkból a színpadon! Ugyanezt tanítjuk a tanítványainknak is, hogy a legfontosabb az, hogy saját magunknak megfeleljünk, a többi dolog másodlagos, és csak egy plusz öröm, ha éremmel vagy kupával tér haza az ember. ☺”
Az endometriózis nem válogat, és akkor is megmutatja magát, ha versenyre készül az ember, vagy éppen versenyzik. Így a pirosbetűs nehéz napokon előfordul, hogy Andi egyáltalán nem tud edzeni. Az oktatás ilyenkor szóban történik, de verseny esetén nincs kibúvó. Természetesen Andinak a VB előtt egy nappal jött meg – mikor máskor??? – de reggel felkelt, összeszedte magát, és azt mondta magának, hogy akkor sem engedi, hogy ez a betegség elrontsa a többhónapos felkészülést: „Bekapkodtam annyi gyógyszert, hogy ne szedáljon le ☺ , kiálltunk és bemutattuk a koreográfiát.”
Ugye, hogy irigylésre méltó hozzáállás? Ennek szellemében Andi jó tanácsa nekünk, sorstársainak a következő:
„Mindenki adjon időt arra, hogy megismerje igazi önmagát, hogy mire is vágyik, mit szeretne igazán, és mindenki felejtse el a megfelelést, a bizonyítást, hisz csak egy életünk van!!!! Sosem szabad feladni, mi mind nagy harcosok vagyunk, erre sajnos a betegség is nagyon jól megtanított minket, de nem szabad szomorkodni, önsajnálatba esni és feladni!!!! Mindenki találja meg a neki megfelelő sportot, amelynek a függője tud lenni, mert ez az igazi fájdalomcsillapító. ☺ A cél: minden napot boldogan és fájdalmak nélkül élni, és várjuk közösen azt a napot, amikor a mi betegségünkre is lesz igazi gyógyszer. ☺ ”
Szerző: Manger Eszter, endometriózisban érintett kommunikációs szakember, a Női Egészségért Alapítvány önkéntese
