Az én történetem - Edit

2020. január 06. - cskbr

Az itt leírt történet szavak összessége. A mögötte meghúzódó események sorozata és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek szavakkal nem kifejezhetők. 35 éves vagyok, évekkel ezelőtt Budapesten éltünk a férjemmel. 2013-ban, több év hiábavaló próbálkozás és vetélés után egy neves specialista 3. szintű endometriózissal diagnosztizált. Tapasztaltam, hogy a menstruáció fájdalommal jár, így volt ez gyerekkorom óta, csak azt nem tudtam, hogy a fájdalom mindenki esetében mást jelent. Rá kellett jönnöm, hogy a fájdalomküszöböm igen magas, hozzászoktam az érzéshez a hosszú évek alatt. Akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy „A fájdalmas menstruáció nem normális!”. Az orvos kijelentette, hogy az endometriózis kiújulása ellen az lenne a legjobb, ha fél éven belül teherbe esnék, ha ez nem sikerülne, jöhet a lombik, egyéb tanácsot nem kaptam…

A laparoszkópiás műtét után megsemmisülve éreztem magam, az endometriózis szóról sem hallottam még, nemhogy arról, mivel jár ez a helyzet. Egyet tudtam: ezen az állapoton változtatnom kell! A mozgás mindig része volt az életemnek, így elkezdtem egy speciális női tornát és áttértem a makrobiotikus étrendre, természetesen mindezt napi 8 óra munka és tanulás mellett. A férjem mellett a Nox Eskü című dala tartotta bennem a lelket a mindennapi küzdelemben.Ebben az időszakban nehéz dolgokon mentem keresztül. Szeretett nagymamám 72 éves korában váratlanul véget vetett az életének. Talán úgy érezte, hogy idősen, betegen nem akar a család terhére lenni... Az is megfordult a fejemben, miért nem vettem észre, hogy ekkora a baj, nem kellett volna így történnie. Nagyon közel állt a szívemhez, nem haragszom rá azért, amit tett, de valahogy beárnyékolja az életem az ő története. 38 éves volt, amikor eltávolították a méhét, idősebb korában emésztési gondokkal, ízületi problémákkal és érelmeszesedéssel küzdött. Úgy érzem, összeköt minket egy láthatatlan fonal, és ha megoldom a saját életem feladatát, ő is felszabadul.

Időpontot kaptunk az első lombikos konzultációra, amikor ismét késett a menstruációm. Az esélytelenek nyugalmával csináltam meg a tesztet, csak azért, hogy a lombikon ne kelljen magyarázkodni. Hihetetlen volt, megtörtént életünk csodája, újra várandós lettem és ezúttal a baba velünk maradt… mindig is úgy gondoltam, hogy mama küldött nekem egy drága lelket, egy szivárványgyermeket.  A kisfiam Budapesten született császármetszéssel, pedig minden esély megvolt a természetes szülésre. Végül homloktartás és a nyak köré tekeredett köldökzsinór miatt volt szükség a beavatkozásra. A szülést követően elköltöztünk Szegedre. Kilenc hónappal később újra állapotos lettem, el sem tudtuk hinni, hogy annyi küzdelem után ilyen egyszerűen és természetesen is történhetnek a dolgok! A második kisfiam a 32. héten majdnem a világra jött, de a szegedi klinikán leállították a folyamatot. Több mint három hétig feküdtem a klinikán, majd teljesen egészségesen, természetes úton megszületett a második kisfiam. Hatalmas boldogság volt ez számunkra, úgy éreztük, hogy a családunk kiteljesedett.

A gyerekekkel való elfoglaltság okozta kimerültség miatt nem tudtam figyelni saját test-lelki szükségleteimre, és a szervezetem ismét behúzta a vészféket, a kismedencei fájdalom már nem csak menstruáció alkalmával jelentkezett. Sajnos Szegeden nem találtam olyan orvost, aki pontosan diagnosztizálni tudta volna a panaszaim okát, illetve elküldött volna megfelelő vizsgálatokra, ezért felkerestem azt a specialistát, aki 2013-ban Budapesten operált. Végbéltükrözés és tapintásos vizsgálat alapján nem tapasztalt endometriózist. Pontos diagnózist csak műtét útján lehetne felállítani. Az ultrahangos vizsgálat során azonban adenómiózist állapított meg. Ekkor éppen nagyon nehéz életszakaszban voltam, a családban rendkívül súlyos betegségek miatt kellett rendszeresen orvoshoz járni, apukámnak több csigolya-összeroppanás és műtétek sorozata után rosszindulatú daganatos betegséget (myeloma multiplex) diagnosztizáltak. Az őssejt-transzplantációt követően a körülményekhez képest jól van, folyamatos fájdalommal él, nagyon erős.

Húgomnál szintén endometriózist állapítottak meg, anyukám is két műtéten esett át. Rájöttem, hogy most már nem csak saját magam miatt, de a családom miatt is meg kell találnom azokat a kapaszkodókat, amelyek segíthetnek. Nem engedhettem meg magamnak, hogy két pici gyerek mellett még én is "lerobbanjak", illetve tudtam, hogy nem tudok a saját gyógyulásomra koncentrálni az adott helyzetben. A folyamatos fájdalmak miatt az orvosom javaslatára hormonspirál mellett döntöttem. A férjem mindenben mellettem állt, rá számíthattam, de szükségem volt egy belső erőforrásra, ami végigvisz a nehéz úton, és ezt a támaszt a Nalini női jóga segítségével találtam meg.

Jelenleg azt mondhatom, hogy jól vagyok, de folyamatosan dolgoznom kell azon, hogy ez az állapot minél tovább fennmaradjon. Oda kell figyelni a táplálkozásra, a mozgásra, a lelki egyensúlyra és természetesen a szeretteinkre. A hormonspirált eltávolíttattam, úgy érzem, meg kell adni az esélyt, hátha van még valaki, aki bennünket választana… A nagyobbik fiam éppen akkoriban rajzolta ezt a képet, amikor éjszakánként a férjemmel arról beszélgettünk, hogy merjünk-e engedni a szívünk vágyának. A kisfiam elmagyarázta, hogy a fa apa, a halacska a kisöccse (aki egyébként halak), a kisfiú ő, a madár én vagyok… azt már csak a férjem és én gondoltuk hozzá, hogy elrepülök az üveghegyen túlra a kicsi dínóért, aki nagyon igyekszik felfelé :) 

b_e.png

Elindultam egy úton, amely által egyre több ajtó nyílt ki számomra. Rájöttem, hogy sok mindent fel kell dolgoznom magamban ahhoz, hogy teljes életet élhessek és mindent megadhassak magamnak és ezáltal a családomnak. A gyermekeimet ajándékba kaptam, hihetetlen csoda, hálás vagyok, hogy bearanyozzák az életünket. Nem mondom, hogy nincsenek nehézségek két eleven, életerős kisfiúval, de a történetemnek köszönhetően túl tudok lendülni a mindennapi apróságokon, civakodásokon és igazán értékelem, hogy együtt lehetünk.

Az elmúlt öt évben kerestem azokat a szegedi szakembereket, akik kapaszkodót nyújthatnak számomra abban, hogy az endometriózis ne uralja az életem és elkerüljek egy esetleges újabb műtétet. Azt tapasztaltam, hogy Szegeden nincs egy átfogó, nőknek szóló fórum, ahol a rengeteg lehetőségről beszélhetnénk, amely körülvesz bennünket. Célom, hogy bemutassam azokat a szegedi lehetőségeket, programokat, amelyek a női létünkben való kiteljesedést segítik. Rendszeresen szeretnék találkozókat szervezni, amelyekre meghívok egy-egy segítő foglalkozású szakembert vagy éppen egy szín- és stílustanácsadót, hiszen a nőiség minden oldalával érdemes foglalkoznunk.

Sokféleképpen segíthetünk Önmagunkon, ha elég bátrak vagyunk hozzá. Fontosnak tartom, hogy mindenki azonosítani tudja az élete során összegyűjtött "súlyokat", de a hangsúly ne a "panaszkodáson" legyen, hanem azon, hogy MI mit tehetünk a saját jóllétünk érdekében. Az úton való elindulásban szeretnék segíteni, illetve abban, hogy mindenki megtalálja a legmegfelelőbb formát saját maga számára. Elsődlegesnek tartom, hogy a menstruációs panaszokkal és fájdalmakkal megfelelő orvoshoz kell fordulni, aki járatos az endometriózis diagnosztizálásában és a laparoszkópos beavatkozásokban.


Hiszem, hogy ha a NŐK tiszta szívvel, szeretettel összefognak, nagy dolgokra lehetnek képesek!

Edit

A bejegyzés trackback címe:

https://endometriozismagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr5915348676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.