Nőnap estéjén férjemmel az endometriózisról beszélgettünk, a nehézségekről, a benne rejlő lehetőségekről, amiket számunkra eddig is kínált ez a betegség. Mindenkinek megvan a saját története: hogyan indult az egész, mennyi ideig bolyongott tanácstalanul a fájdalom, az orvosi vizsgálatok és a lelki sebek háromszögében, míg eljutott a diagnózisig. A felismerésig, hogy nincs igazi felismerés. Egyelőre, kezünkben a diagnózissal sem vagyunk még a teljes gyógyulás kapujában. Egy folyamaton haladunk át, amit műtétek, elviselhetetlen fájdalom, gyógyszeres próbálkozások, s ezek mellékhatásai, testünk változásai, hegek és számtalan más negatív dolgok kísérnek.

De tanulva a kis indián történetéből – amit a bejegyzés végén elolvashatsz -, jobb, ha a lehetőségekre fókuszálunk és nem a félelmeket etetjük. Hiszen számtalan sikerstory, „jó gyakorlat” vesz minket körül, amikből terveink szerint itt a blogon is olvashattok majd.

A hét elején volt a nőnap, amikor magunkat ünnepeltük, az erőnket, az elcsukló hangunkat, a félelmeinket, a kibírhatatlan fájdalmak kibírását, az elesések utáni felállásokat, a kitartásunkat, a hitünket a tünetmentességben, a reményünket a gyógyulásban. Azt, hogy mi nem adtuk fel eddig sem és nem adjuk fel ezután sem.

Azonban nekünk nemcsak egy nőnapunk van, hanem egy teljes hónapunk! Mert március az endometriózisban érintett nőkről szól! Éljünk a lehetőséggel, hallassuk a hangunkat, hogy minél több nőhöz eljusson a történetünk és ők hamarabb kapjanak diagnózist.

„Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

– Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

– És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

– Az, amelyiket eteted.”

Szerző: Őri-Nagy Andrea