Adenomiózis - Az egyik leggyakoribb, jóindulatú, nőgyógyászati problémákat okozó kórkép

2019. január 04. - saladrienn

Az egyik leggyakoribb, jóindulatú, nőgyógyászati problémákat okozó kórkép, az adenomiózis.

Ez alatt azt értjük, hogy a méhnyálkahártya beterjed a méhizomzat rostjai közé, a méhnyálkahártya és -izomzat határfelszíne alatt legalább 2,5 mm mélységben is vannak nyálkahártya szigetek. Ha a méhizomzatot egyenletesen beszűri a nyálkahártya, akkor adenomiózisról beszélünk, ha szigetszerű kisebb-nagyobb telepeket hoz létre a méhfalban, akkor adenomiómának hívjuk. (Kevésbé gyakorlott vizsgáló számára sajnos ez a megjelenési forma könnyen összetéveszthető a leiomiómával, ami a méhizomzat jóindulatú elváltozása, és így a téves dignózis mellett a nem megfelelő terápiás terv felállításához is vezet.)

Önálló kórképként leggyakrabban általában a 40 év feletti nőknél jelentkezik. Számos hajlamosító tényezőt sikerült már az adenomiózis kapcsán azonosítani. Természetesen a genetikai hajlam ennél a betegségnél is kulcsfontosságú. Megjelenésének a valószínűségét azonban növeli a fiatalabb életkorban történő, egynél több terhesség kiviselése, a császármetszés, vagy más méhen végzett műtét. (A dohányzás az adenomiózis kialakulását egyértelműen késlelteti, de ez elenyészően kicsi haszon a megszámlálhatatlan egyéb káros hatása mellett.)

40 év alatti megjelenésekor gyakran fordul elő más kismedencei kórképekkel együtt, mint leiomióma, endometriózis, mélyen infiltráló endometriózis, vagy méhnyálkahártya polypus. Sajnos ezekben az esetekben a társbetegségek felismerése és megoldása gyakran eltereli a figyelmet az adenomiózisról, így az rövidebb-hosszabb időn keresztül kezeletlen marad.

A molekuláris biológiai módszerek segítségével sikerült megtalálni az összefüggést az adenomiózis és endometriózis között. Valójában mindkét esetben a méhnyálkahártya funkció zavaráról van szó. Adenomiózisban a méh izomzat sérül a rendellenesen megtapadó, és környezetét beszűró nyálkahártya sejtektől, endometriózisban pedig az egyéb kismedencei szerveken zajlik le ugyanez a folyamat.

Vezető tünete az erős és tartós alhasi fájdalommal járó menstruáció, valamint az elhúzódó bő vérzés. A krónikus kismedencei fájdalom 15-20%-nak hátterében ez az elváltozás áll. Az esetek csak igen kis százalékában marad panaszmentes a beteg.

Nőgyógyászati vizit során figyelem felhívó az orvos számára, ha a fent említett panaszok mellett a vizsgálat során egy egyenletesen megnagyobbodott méhet tapint. A méh mozgatása nem ritkán fájdalommal jár.

A pontos diagnózis felállításához azonban szükség van képalkotó vizsgálatara is. Egy egyszerű hüvelyi ultrahang vizsgálattal a rutin nőgyógyászati vizsgálatot kiegészítve már meg is születhet a diagnózis. Tipikus esetben, a kissé elnyúlt, körte forma helyett, egy szinte gömb alakú, megnyagyobbodott méh jelenik meg a monitoron, a méh elülső és hátsó fala egyenetlenül megvastagodott, a méhizomzat szerkezete lyukacsos „svájci sajtra” emlékeztet, erezettsége fokozott. Bizonytalan esetekben elvégezhető kismedencei MRI vizsgálat is, de ez sajnos lényegesen drágább, nehezebben elérhető és nagyobb megterheléssel járó vizsgálat, mint az ultrahang.

Terhesség vállalása és kiviselése természetesen egy adenomiotikus méh esetén sem lehetetlen. Előre jósolni azonban igen nehéz. Az elvégzett átfogó, nagy esetszámot feldolgozó tanulmányokból egyértelműen igazolódott, hogy a spontán teherbe esés nehezített ebben az esetben. Valamint nagyobb az esély méhen kívüli terhesség, spontán vetélés, koraszülés bekövetkeztére. A szülés kapcsán pedig gyakrabban fordulnak elő szövődmények a károsodott méhizomzat elégtelen működése miatt, mint például fájásgyengeség, beilleszkedés rendellensség, atóniás vérzés.

Az adenomiózis kezelése kapcsán mindig mérlegelni kell a beteg jövőbeni gyermekvállalási szándékát, az életkort és, hogy az esetleges panaszok (erős, elhúzódó vérzések, alhasi fájdalom) milyen mértékben rontják az életminőséget.

Szerencsére többféle kezelési lehetőség is rendelkezésre áll. A szájon át szedhető fogamzásgátló tabletták, vagy a méhen belül alkalmazott hormon tartalmú spirál igen hatékonyan függesztik fel a méhnyálkahártya káros invázióját mind méhen belül, mind azon kívül is. Végleges megoldást a méheltávolítás jelenthet. Azonban a kismedencébe kijutott nyálkahártya szigeteket a továbbiakban is kezelni, kontrollálni kell.

Sajnos az adenomiózist megszűntetni/meggyógyítani nem tudjuk. A felismerést követően a nőgyógyász elsődleges célja a betegség további terjedésének a megállítása. Kezelése hosszú távú együttműködést igényel a betegek részéről is. Éppen ezért az elsődleges szempont, hogy a beteggel egyetértésben, panaszait, igényeit figyelembe véve, egy személyre szabott, legjobb életminőséget hozó kezelési alternatívát válasszunk.