A mérleg egyik serpenyőjében:

- Átlagos gyermekkor.

- 13-14 éves kortól kezdve minden egyes menstruáció pokoli fájdalmakkal, abnormálisan bő vérzéssel.

- Hagyományos módon feltölthetetlen vasraktárak – állandósuló vashiányos vérszegénység.

- Éveken át csendben tűrés – anyáink generációjának ismert, megszokott jótanácsa mellett: ettől vagy nő, ez normális, tűrj!

- Időközben a vény nélkül kapható fájdalomcsillapító szerek hatástalanokká válnak – Apranax lesz a(z ideiglenes) megmentő.

- 2009: laparoszkópos endometriózis műtét egy közel 8 cm-es csokoládécisztával a bal petefészken, melynek szövettana igazolta az endometriózist.

- 2010-ben, 2 hónappal az operációt követően a ciszta ugyanoda, szinte ugyanakkorára nő vissza.

- 2010 áprilisára időzített második műtét és GNRH kúra lemondása saját felelősségre.

- 2010 májusában spontán létrejött terhesség csokoládéciszta mellett (igen, jól látod, a lemondott műtét időpontjához képest egy hónappal) teljes orvosi értetlenkedés mellett, nem sok esélyt látva a baba kihordására.

- 2011 császármetszés, egészséges leánygyermek világra jötte – endónak semmi nyoma. - A fájdalmas menstruáció visszatér, kórosan bő vérzés.

- Vashiányos vérszegénység, epekövesség, inzulinrezisztencia.

- 2015 folyamatos cisztásodás, hüvelyi fertőzések, állandósuló hasmenés, véres széklet, béladhéziók igazolása, orvosváltások sorozata.

- 2016 spontán létrejött terhesség, melynek során aranyérmetszés, aranyérműtét, folyamatos hasmenés és folyamatos fogyás.

- 2016 császármetszés, egészséges fiúgyermek világra jötte.

- Fogyás, fogyás, fogyás, láz, kóros vérzés, MIRENA hormonspirál.

- 2017-ben megvan a „ludas”(?): a GLUTÉN  (gluténérzékenység igazolása szövettannal) – szigorú diéta indítása.

- 2018-ban a MIRENA feladja a küzdelmet, a kóros vérzés folytatódik, a gyulladás, fertőzések, cisztásodás állandósul, az összenőtt bélszakaszok egyre szűkebbek, a vérzés elindul a császárseben keresztül kifelé a hasüregbe. 50 kg testsúlycsökkenés. Felkészülés a végleges döntésre, azaz a méheltávolításra.

- 2018: nephritisz (vesefertőzés és vesegyulladás, akut állapot), bélösszenövés, műtét kényszerű halasztása, felkészülés lélekben a sztóma lehetőségére is.

- 2019: tervezett Chrobak műtét (méhtest-eltávolítás) nagyhasi műtét során. Neccesen, de megúszott bélrezekció és sztóma, rendkívül rossz állapotok a kismedencében, a teljes hasüreg feltárása után kimondásra kerül: makroszkópikusan ENDÓNAK SEMMI NYOMA. A méh eltávolítása a legjobb döntésnek bizonyul orvosi szemszögből is.

De mindez, csak a mérleg egyik serpenyője. Sokkal izgalmasabb azonban a másik oldal! Mindaz, amit a fentihez hasonló folyamaton átesett nők és jómagam is megtanultam, az minden mérleget erre az oldalra, vagyis felénk billent a veszteségek ellenére is!

- Rengeteget tanulunk önmagunkról, az egészségügyi rendszerről, melynek reformja és fejlődése rajtunk pácienseken is múlik – életfeladatunkká kell váljon, hogy jelezzünk szüntelenül vissza, reflektáljunk.

- Rengeteget tanulunk az önmagunkért való kiállásról, asszertivitásról, a szükségleteink és megérzéseink határozott kommunikálásáról, melyek bajt jeleznek, még ha az a képalkotókon nem is látszik.

- Megtanultuk elfogadni, hogy nem kell mindenkinek kényszeresen megfelelnünk. Mindig lesznek olyan emberek, akik az orvosaink egy részéhez hasonlóan, a nőket a hyster (görögül: méh) szóval együtt sztereotíp módon csak egy hisztérikaként kezelnek. Ez megtanít felállni és megbocsátani, majd odébbállni – mert nem kell, sőt nem szabad a számunkra méltatlan szituációkat eltűrnünk.

- Megtanultunk a szabadságunkkal tudatosan élni: menni amíg csak lehet, mert szabad orvosválasztás van, nem igaz, hogy köt a lakcímkártya. Szabad nekünk nem az anyáinktól örökölt látásmóddal és orvossal végigszenvednünk az életünket – mert nem kell mindent eltűrni, még ha képes is lennél rá! Nem ez egy nő dolga, és nem normális a fájdalom elviselése – a fájdalom jel, nekem kell vele együttélni! Kezelni kell! Anyáink sorsának tovább nem örökítése a mi életfeladatunk – a lányaink örömére.

Ma már egyáltalán nem vérzek – mert nincs mivel. Sehol sem fáj. Semmi fertőzés, semmi gyulladás. Gyógyszert nem szedek, és nem bánom, hogy nem ehetek glutént. Óvodába rohanok a kicsiért, és iskolába a nagyért. Rohanok, mert már megtehetem, mert a vasam és a hemoglobinom a helyén, és nem hipózok az IR-el, és nem klimaxolok, mert a petefészkeim végre egészségesek. Hálásan élek: hálával a holisztikusan dolgozó orvosaim felé, hálával a mindvégig mellettemálló férjem felé, és hálával a gyermekeimért, akiket az akkori orvosaim szkeptikusan megkérdőjeleztek, pedig még az endometriózis sem tarthatta őket vissza attól, hogy megszülessenek.

Végül is, tudod mit?! Köszönöm neked endó! Széles látókörű, erős, küzdő, bátor, asszertív nővé tettél, és az intuíciómat igen élesre csiszoltad. Minden miattad megszerzett tapasztalatomért a lányom majd egyszer nagyon hálás lesz, aki rád egyébként is fittyet hányva, csak azért is megszületett. A neve az lett: Viktória. Mert mi győztünk. Te és a glutén uraltad a méhemet éveken át, de nem lesz a tiéd a lelkem, örömöm, életkedvem és a hátralévő életem. Tudod, paradox módon, habár biólógiailag a szó szoros értelmében nem lehetek már nő miattad, mégis NŐBB VAGYOK MINT VALAHA, és a mérleget magam felé billentettem! Te meghaltál, én újjászülettem.

Végezetül, itt hagyom a jótanácsom minden endometriózissal élő nőnek: tudatosan éljetek, de ne betegségtudat-fókusszal! Bízzatok csajok! Az Élet az úr!