Kedves Sorstársaim és kedves érdeklődők,
Bonnyai Zsuzskának hívnak, evangélikus hitoktatóként dolgozom a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközséghez tartozó iskolákban és óvodákban. Aktív önkéntese vagyok a KÖSZI Egyesületnek, ahol rászoruló gyerekeket is táboroztatunk minden évszakban.

Fogadjátok szeretetettel a történetemet:

Fájdalom.
Ezt éreztem ott kint, messze a családomtól, egy németországi gyárban, amikor a szalag mellett álltam, és annak örültem, hogy ma kivételesen nem kell magasra emelnem az amúgy 18 kg-os ládát.
Fájdalom.
Ezt éreztem, miközben azzal a férfival voltam, akit a világon a legjobban szerettem.
Azt mondták nekem mindig, hogy anyukámnak is ennyire fájt, és hogy ez természetes, nő vagyok, ki kell bírnom, hisz mi lesz velem, ha babát fogok szülni vagy, hogy hagyjam már abba a hisztit, mossam meg az arcom, és álljak vissza dolgozni.
Ott és akkor döntöttem el, összekuporodva a gyár mosdójában, hogy a kezembe veszem az életemet és leszámolok ezzel a testi- lelki fájdalommal, ha egyedül kell lennem, azt is vállalom.
Nem túl sok bizalmat szavazva és az orvosi kifejezések híján elbandukoltam 2017 nyarán a német nőgyógyászomhoz, aki talált egy 3 cm-es cisztát. Persze nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy ez nem túl kicsi, de nem is nagy, szerinte nem kell bántani. És ha babát fogok szülni, akkor minden megoldódik, majd a kedvesemre kacsintott. Csak akkor már hetek óta fájt minden, ami ezzel a témával volt kapcsolatos. Azt éreztem, hogy nem vesznek komolyan, és azt is, hogy ezt nem egy kisbaba fogja megoldani. Baj van odabent, és okos a testem, jelzi.
Hazaköltöztem.
Ekkor már 2017. november vége volt. Örültem neki, hogy nem fáj, és arra gondoltam, amit annyi helyről hallani, hogy felszívódott. Hiszen addigra már kiokositottam magam ciszta ügyben, és tudtam, ha megszüntetem a lelki okát, - hogy egy olyan helyzetben vagyok tartósan, amit nem szeretek - akkor minden sima lesz. A lelki okot nekem a németországi gyári munkámban kellett keresnem, ahol két diplomás magyar értelmiségi nőként a szalag mellett álltam, és azt ismételgettem magamban, hogy ez nekem jó, mert azzal vagyok, akit szeretek, és pénzt is keresek. Pedig nem volt jó, nagyon nem, kezdtem elveszíteni azt a kreatív nőt magamban, akit szeretek. És tudtam, hogy most magamat kell választanom és a testi-lelki egeszségemet.
Itthon vagyok.

2018 április elején viszont olyan erősen fájt a ciklusom, hogy hánytam, a fájdalmaim - ahogy a gyermeket már világra hozó testvéremtől megtudtam - szülési fájásokhoz voltak hasonlóak, és gyakorlatilag 12 órán keresztül feküdtem magzatpózban az ágyamon és eközben melegvizes palackommal és az Apranaxszal ápoltam szoros barátságot. Reggel, ahogy tudtam elmentem, vagyis elvonszoltam magamat az orvosomhoz a SOTE 2-re. Testvéremmel egy orvoshoz járunk, és pont egymás után lettünk behívva. Az Ő hasában egy csodálatos, áprilisban 7 hónapos kisfiú életfunkcióit nézték meg. Az én altestemben pedig egy 6-szor 6 cm-es endometriózist… sokkolt a diagnózis, hiszen a lakótársam pont egy éve szabadult meg az élettársától, endókától. Tudtam az elmondásából, mivel jár ez a betegség. Boldognak kellett volna lennem, hiszen „csak” a jobb petefészkemet érinti, de biztosat csak a „bekukkantás” után tudnak mondani. Nagyszerű. A legszebb az volt, amikor az ultrahangos orvos nem látott semmit. Olyan volt, mintha leforráztak volna, és azt éreztem, hogy ez nem létezik, hiszen megjártam a poklok poklát, és az orvosom is látta. Másnap professzori bemutatásra mentem, ahol megerősitették, hogy ez bizony endometriózis, de hogy milyen és mekkora, ahhoz be kell nézni laporoszkóppal. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, engem nem fognak csak úgy vagdosni. Hogy megnyugodjak, az egyik legkedvesebb barátnőm édesanyja minden követ megmozgatva szerzett időpontot egy specialistához, aki megerősítette az orvosok álláspontját, és azt is hozzátette, hogy a kis élettársamnak az az egy tulajdonsága van, hogy nőni fog. Azt nem szerettem volna megvárni. Időpontot pontosan a 32. születésnapom után két hónappalra kaptam. Szimbolikus számomra, minta azon a napon egy új élet kezdődött volna el. Addig sem éltem a napjaim betegségtudatban, de ez a műtét teljesen felszabadított.
Hazaköltözésem óta elkezdtem a belső munkát egy nagyszerű szakemberrel, igy amikor kiderült az endometriozis, akkor teljesen természetes volt, hogy ezen is együtt fogunk dolgozni. Közben meg ráleltem arra, ami boldoggá tesz. Hair styling képzésen voltam a műtétem előtti hétvégén, azon voltam, hogy azt erősítsem magamban, amit szeretek és ami boldoggá tesz.
A műtétem után az első mondat, ami az orvosom száját elhagyta, az volt, hogy ideje lenne teherbe esni.... mondanom sem kell, az ilyen mondat akkor 32 évesen nagyon mélyre ment, és ebben a nagy bizonytalanságban elkezdtem párt keresni, de sajnos nem a megfelelő ember mellett kötöttem ki.... és elég szofisztikáltan fogalmaztam. Magyarországon valamiért kultúrája van az egymás bántásának pl: #minekmentoda #miértmaradtott, #szültélmamár....ezek nem azok a gondolatok, amik egy endometriozisban és bántó kapcsolatban élő nőnek segítenek, sőt semelyik nőt sem segítik. Az emberekhez szeretettel és szép szavakkal lehet tapasztalataim szerint szólni és jó irányba terelni.
De ez a kapcsolat és egy szomorú családi tragédia terelt abba az irányba, amiben boldog vagyok. Visszatértem, tanitok, evangélikus hitoktató vagyok. Mindennap a Isten és a gyermekek szeretetében lubickolok. Ez most számomra a szívből jövő boldogság. S bár az endometriozisom sajnos visszatérhet, rajta vagyok, hogy a lelki és testi harmóniát megteremtsem. És ha ehhez az élethez tud társ csatlakozni, akkor örömmel osztom meg a bennem lévő kincseket, addig pedig a családom, barátaim és a tanítványok kapják.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de végtelenül hálás vagyok mindenért, amit az endometriozisnak köszönhetően megtapasztaltam. Hogyan válik a gyengeségből erő és a fájdalomból boldogság.
Nekünk nőknek nem szabad elhinnünk, hogy a fajdalom természetes. Minden értelemben túlságosan értékes az életünk ahhoz, hogy összekuporodva töltsük az ágyunkon vagy a munkahelyünk mosdójában. Álljunk fel, és tegyük meg magunkért, amit tehetünk, hogy teljes és szívből boldog életet tudjunk élni! 

Ilyen az élet endometriózissal.

Nem hiszti, nem gyengeség. Endometriózis.
Nem vagy egyedül. Segítünk.
Keress minket!

Női Egészségért Alapítvány
Endometriózis Magyarország

Találkozzunk az Endometriózis Világnap 2020 rendezvénysorozat állomásain:

Zalaegerszeg  2020.02.29.
Győr  2020.03.04. (részletek hamarosan)
Nyíregyháza  2020.03.07.
Szeged  2020.03.13.
Bécs  2020.03.21.
Pécs  2020.03.21. (részletek hamarosan)
Budapest  2020.03.29. (részletek hamarosan)