Az én történetem 2015-ben kezdődött. Abban az évben házasodtunk össze a férjemmel, és töltöttük a nászutunkat. Ekkor már 2 hónapja nem jelentkezett a menstruációm, aminek örültem, hiszen titkon reméltem, hogy baba van a dologban. Sajnos ez nem így lett. Borsodi városban élek, így kerestem egy nőgyógyászt Miskolcon. Már az első találkozás után mondhatom, hogy nem túl jó dolgokat mondott, miközben ultrahangozott. Ezek után rövid idő leforgását követően a műtőasztalon találtam magam. A műtét során endometriózis ciszta, és dermoid ciszta lett eltávolítva, de a petevezetékeim átjárhatóak voltak. A diagnózis akkor 1. stádiumú endometriózis volt. A kontroll során megkaptam a hormontabletta receptet, amelyet ki is váltottam, de nem szedtem be. Azért döntöttem így, mert úgy gondoltam, hogy nem fog gondot okozni a teherbeesés. Sajnos ez sem így történt.
2017-ben már erős fájdalmakkal kerestem már orvost, akkor Debrecenben. Egy év leforgása alatt 1. stádiumú endometriózisból 3.stádium lett. A műtét során kiderült, hogy a kismedencém összenövéssekkel átszőtt és a jobb petefészkem csonkolni kellett, de a jobb petevezetőm még mindig átjárható volt. A második műtét után kaptam a 6 havi hormoninjekciót, a menopauza kellemes tüneteit háttérbe szorítva bíztam, hogy ez majd segíteni fog, de ez sem így történt. Időközben természetesen én is próbálkoztam teljes életmódváltással, sport és vegán étkezéssel, de egyik sem hozott semmilyen javulást, mert újra volt cisztám. Ebben az évben történt meg az első lombikunk, aminek nagy reményekkel indultunk neki, de nem hozott sikert.
2018 májusában átestem a harmadik műtéten, amelyet a SOTEII-n végeztek el. A műtét során kiderült, hogy már a 4. stádiumba lépett az endometriózis. Hashártya összenövéseket oldottak, jobb petefészekből eltávolították a cisztát és a bal petevezetőmet. Oldották a kórosan rögzült végbelet, amely a méhem hátsó falához rögzült.
A harmadik műtét után már júniusban elkezdtük a lombikprogramot. Az első lombikhoz képest, sokkal "nagyobb" eséllyel indultunk, hiszen műtét után voltam, és az eredményeink is sokkal jobbak lettek. 2db szépen fejlődő, erős embriót kaptam vissza. Sajnos egyik sem akart velünk maradni. Nagyon megviselt, mert nem tudtam, ennek mi lehet az oka, de igazából tudom, hogy már nem is lényeges. Menni kell tovább, és csinálni. Sajnos a júniusi sikertelen lombik óta, most újra előjöttek a fájdalmak, miközben májusban műtöttek. A harmadik lombik előtt állunk, amit most számos vizsgálat előz majd meg, hogy megtudjuk van e más probléma is az endometriózis, IR mellett.
Azért döntöttem úgy, hogy felvállalom a történetemet, mert a közvetlen környezetemben sokan értetlenül állnak a betegséggel szemben. Sok esetben nem tudják miről van szó, és hogy miért nincs még gyermekünk. Úgy gondolom, hogy semmi titkolni valóm nincs, ha ezzel segíthetek másoknak, hogy időben ismerjék fel, hogy a fájdalmas menstruáció, a puffadás és hasmenés váltakozása, a petefészekfájdalom NEM NORMÁLIS dolog. Ami a legfontosabb, hogy ne hagyjátok magatokat, ne higgyétek el, ha valaki csak azt mondja "Ez csak hiszti". Inkább járjatok utána és legyetek biztosak benne, hogy nem endometriózissal van dolgotok, mert túl nagy károkat tud okozni az évek múlásával.
Mi ismét nagy reményekkel indulunk neki a következő lombiknak jövőre, ha meg kell ejteni a 4. műtétet, hát legyen, de abban biztos vagyok, hogy nem adom fel, hogy az álmunk valóra váljon!!
És minden Sorstársamnak üzenem, hogy: "Elesni, koronát igazítani, tovább menni"!!!
Fontos: Az endometriózis történeteket az érintettek írják, saját tapasztalatukat és érzéseiket megfogalmazva. Ezeket a személyes beszámolókat módosítás nélkül adjuk közre a blogon, ezért a történetek nem tükrözik az Alapítvány véleményét és mivel nem szakértők írják, nem alkalmasak diagnózisra és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Ha bármilyen tünetet észlelsz magadon ami alapján endometriózisra gyanakszol, keress fel egy specialistát vagy fordulj hozzánk bizalommal!
