Az én endo sztorim nyolc évvel ezelőtt kezdődött, legalábbis ekkor kapott nevet a kamaszkorom óta tartó, egyre súlyosbodó kínlódásom.
Általános iskolában még teljesen normálisnak tűnt a ciklusom, gimnazistaként már előfordult, hogy reggelente hiányoztam az iskolából a menzesz első napjaiban, vagy hányingertől szédelegve a mosdóban töltöttem a tanóra felét, de egyetem végére durvult be igazán a dolog. Rettenetes fájdalmakkal küzdöttem. A havi ciklusom első három napján csak úgy tudtam kikászálódni az ágyból, ha megelőzve az ébresztőóra csörgését bevettem egy méregerős fájdalomcsillapítót, majd visszafeküdtem aludni (leginkább fetrengeni). A menstruációm ideje alatt minden falat étel után összerándult a gyomrom, olyan görcseim voltak, hogy az üzletekben néha le kellett guggolnom a sorok között mély lélegzeteket venni, időnként furcsa tűszúrásszerű érzést tapasztaltam az alhasamban, a székletürítés pedig maga volt a pokol, vizet facsartam abból, amit értem.