A méh, a két petevezeték és a petefészkek, valamint a hüvely együttesen, egy egységet alkotva hozzák létre a belső női nemi szerveket, melyeknek elsődleges feladata az utódok létrehozáshoz szükséges anatómiai és biológiai feltételek megteremtése.

Ez természetesen egy perc ízen összehangolt működési egység, mely bonyolult hormonális és idegi szabályozás alatt áll. Lényegében ez egy hónapról-hónapra ismétlődő folyamat, mely során megtörténik a petefészekben a petesejt érése, kiáramlása a petevezetéken keresztül a méhbe. Ezzel párhuzamosan a méh belső rétege, a méhnyálkahártya átalakul, megvastagszik, hogy képes legyen befogadni a megtermékenyített petesejtet. Ha nem jön létre terhesség, akkor a következő lépés a méhnyálkahártya lelökődése, ez az, amit mensesként észlelünk. Ezt követően az egész ciklus kezdődik elölről. Amennyiben megtörténik az érett petesejt megtermékenyülése, úgy az beágyazódik a méh vaskos nyálkahártyájába, és a továbbiakban a méh üregében fejlődik tovább a terhesség.

Félelem. Ez az az érzés, ami folyamatosan ott van, ha az ember endometriózissal küzd.

Az elején, tinédzser korban csak jön a havi ciklus, néha rendszertelenül erős fájdalommal kísérve. Azt mondják, hogy jó, még nem állt be a ciklus, ez ilyen, az első pár nap erős fájdalommal jár. Majd jön egy párkapcsolat és semmi nem változik. Hiába szed az ember fogamzásgátlót és persze az orvos megint csak azt mondja, hogy ez természetes, valakinek ekkor sem csökken. Szívesen felír erősebb fájdalom csillapítót, ami pár hónap után kicsinálja a gyomrot és azzal is szenvedhet az ember.2014. szeptember 28-ig hittem azt, hogy ez normális (12 évig) túl élem az első pár napot és kész. De azon a napon ügyelet lett a vége és mire feleszméltem, már a műtő asztalon voltam. Másnap elmondta a doktornő tele voltam vérrel, alig látott valamit, de kivett pár cisztát és azt látja, hogy itt komolyabb a baj. A méhem jobb oldala  el van zárodva (szivecske formájú volt végül is a méhem) és visszafelé is menstruálok a hasüregbe . Megbeszéltük: MR és újabb műtét egy professzorral együtt. Műtéti várolistára kerültem, a sok beteg miatt 2015. március hónapra lett kiirva. De január elején már egyre erősebb fájdalom gyötört, nem tudtam aludni vagy csak pár órát úgy, hogy a derekam fel volt stócolva folyamatosan, fájdalom csillapítón éltem és ügyeletre jártam, hogy csináljanak valamit, mert nem bírom. De semmi - bírjam ki a műtétig a gyógyszerekkel. De a szervezetem februárban erre nemet mondott, újabb ügyeletre rohanás után újra műtőben kötöttem ki, hogy a sok vért leszivják. Másnap reggel konzultálás orvosokkal, mivel az egyik orvos elutazik, én meg ilyen állapotba kerültem, nem mertek kockáztatni és közölték, hogy másnap műtét.

Milyen az mikor a hónap nagy részét azzal töltöd hogy rettegsz hogy éled meg a következőt? Már előre tervezgeted hogy szabadságra, vagy betegállományba mész... Ezt hogy közlöd a kollégákkal hogy megint fáj a hasad, ne számítsanak rád..... Hogy melyik fájdalom csillapítót próbálod ki legközelebb, vagy melyik pozíciót fekvés közben...... Mikor lesz már vége?????????????????????????????????? Tényleg természetes?????????????????????????? Tényleg csak hisztis vagyok???????????????????????? Ismerős neked is?????

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem 13 éves korom óta, mikor is először menstruáltam. 17 év eltelt így, rendszeres orvosi vizsgálatokkal.  A orvosok mindig azt mondták, ha szülsz jobb lesz, meg biztos nem is fáj annyira. De igen…. NAGYON FÁJ….  A falat kaparnád fájdalmadban, egész éjszaka/nappal fel alá mászkálsz a szobában, vagy sírva összegörnyedve remegsz , a legerősebb fájdalomcsillapítók csinálják ki a gyomrod, és azt kívánod bárcsak elájulnál és nem éreznél 3 napig semmit. Ügyeletről ügyeletre cipelnek, hátha az a fájdalomcsillapító injekció enyhülést hozhat. Aztán évről évre egyre rosszabb, már nem csak az a 3 nap a rossz, a hónap többi részén is folyton szúr, nyom, fáj valami…. De ebből elég…..

A történetem bizonyítja azt, hogy azok a nők is szenvedhetnek endometriózistól, akiknek van már gyermekük.

Jelenleg 3 gyermekünk van. Az endo sztorim a két fiam születése után kezdett kibontakozni igazán. Ők 2008-ban, illetve 2010-ben születtek.

Sosem volt pontos a menzeszem, hol előbb jött, hol később, és minden hónapban elég erős fájdalmaim voltak egészen tinédzser koromtól. Akkor mindenki azt mondta, ez a normális, ki kell bírni. Elhittem.

Kedves Sorstársaim,

Bonnyai Zsuzskának hívnak, pályaelhagyó pedagógus vagyok, aki stylistkodásban találta meg az igazi boldogságot, amit a ModArt' International Hungary-nél tanulok, nagyon szeretek mindent, ami ezzel kapcsolatos. A legkedvesebb fotósommal készítettünk egy fotósorozatot, a műtétem utáni napon, azzal a céllal, hogy minél több nőtársamhoz eljusson, hogy a fájdalmas ciklus és együttlét nem normális. Az Alapítványnak ajándékoztam, látni fogjátok őket majd. Előtte viszont fogadjátok szeretettel a történetemet:

Fájdalom.
Ezt éreztem ott kint, messze a családomtól, egy németországi gyárban, amikor a szalag mellett álltam, és annak örültem, hogy ma kivételesen nem kell magasra emelnem az amúgy 18 kg-os ládát.

Brubel Réka vagyok, szülész-nőgyógyász, endometriosissal élő.

Azon kevesek közé tartozom akiknek nem volt ”tipikus endos” tünete. Jellegtelen panaszokkal jártam nőgyógyászhoz, majd hatodéves orvostanhallgatóként Pécsett az Édesanyák úti Klinikára mentem el a kontroll rákszűrésre, ahol azonnal észrevették, hogy van egy jobb oldali 10 cm nagyságú petefészek cystám, ultrahang kép alapján felmerült az endometriosis vagy dermoid cysta lehetősége. Ekkor ugrott be a kép, mikor egy évvel azelőtt Budapesten sebészet gyakorlatot töltve egymás hasát ultrahangozva egy akkor radiológus rezidens “viccesen” mondta, hogy szerinte van egy endometriosis cystám, de a szakorvos leszidta, hogy ne ijesztgessen… Hát, talán mégis igaza volt? Nem kellett sokat várnom a válaszra,  3 nappal később már megoperáltak. A műtét reggelén találkoztam Koppán Doktorral, aki a műtétemet végezte. A műtét után odajött hozzám és felvilágosított arról, hogy endometriosisom van és szüljek mihamarabb gyereket.

2016 október végén derült ki, hogy súlyos Endometriózisom van. Leírom a történetem! Van egy 14 éves lányom. Szülés után változott meg a menstruációm. Erős, fájdalmas lett, hosszú ideig tartott. 2015 szeptemberben mentem előszőr panasszal nőgyógyászhoz, mert iszonyat fájdalmam volt menstruáció alatt. Nagyon görcsölt mindenem! Naponta 10-12x mentem hasmenéssel wc-re. Olyan érzés volt, mintha a beleimet tépték volna ki. Ezeket elmondtam, éreztem, hogy összefüggésben van a 2 dolog. Megvizsgált a nőgyógyász, azt mondta, minden rendben. Megnyugodtam. Később már összefolytak a hónapok, nagyon görcsölt egyfolytában a hasam. 2016. február végén hasi UH-on kiderült, hogy a bal vesém pang. Másnap már az urológián voltam. Vesescintigráfián az is kiderült, hogy a bal vesém 10, 3%-os. Márciusban az urológia műtőben nem sikerült felhelyezni a DJ katétert, annyit tudtunk akkor, hogy van ott egy masszív szűkület. Április 13.-án altatásban voltam a műtőben.

A mellrák Magyarországon a leggyakoribb betegség a nők körében. Megelőzni ugyan nem lehet, de a korai diagnózis életet menthet. Magyarországon évente 2000 nőt veszítünk el pusztán a késői felismerés miatt. 

A Mellrákinfó Egyesület küldetése, hogy felhívják a figyelmet a betegségre és a tudatosabb életre, az önvizsgálat fontosságára és a korai diagnózis jelentőségére. Mert bármikor, bárki lehet a következő; a lányod, az édesanyád, a barátnőd, a szomszédasszonyod. Magyarországon a nap, minden órájában diagnosztizálnak egy NŐT mellrákkal. Minden 8-10-ik nő érintett lesz élete során. És ami még ennél is aggasztóbb, hogy ebből a 7-8000 nőből, 2000 nőt, édesanyát, testvért veszítünk el pusztán a késői felismerés miatt. Víziójuk, hogy ez a szám minimálisra csökkenjen, illetve hogy a nők eljárjanak az ingyenes szűrővizsgálatokra, melyen most mindössze 40%-os a megjelenési arány.

Betegségem története a diagnosztizálástól számítva idén kilencéves. 2009-ben állapították meg ugyanis a IV. stádiumú, bélérintettségű endometriózist egy laparoszkópos műtét alkalmával. A műtét előtt azonban már régóta szenvedtem görcsös-fájdalmas menstruációval és fájdalmas székletürítéssel.

Fiatal lányként minden menzeszemet görcsös alhasi fájdalmak kísértek. Gyakran azzal nyugtattak, hogy ez természetes, idővel enyhül, vagy majd szülés után elmúlik. Emlékszem a testnevelésórákra, mikor nem kaptam felmentést, mert a menstruáció nem betegség, ugyanúgy tennem kellett hát a dolgomat, mint másnak. Többször előfordult azonban, hogy a fájdalmak miatt menni is alig tudtam, volt, hogy négykézláb másztam a földön. Beletörődtem, hogy nekem ezzel kell együtt élnem.

A Babagenetika mozgalmat Sevcsik M. Anna hívta életre. Személyes érintettség miatt kezdte el a munkát, mert saját életén keresztül tapasztalta meg, hogy  milyen nagy szükség van a genetikai vizsgálatok minél szélesebb körű megismertetésére és arra, hogy minél több ember számára elérhetők legyenek. Történetét itt olvashatjátok el.

A mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a genetikai vizsgálatok fontosságára, mert ezek óriási szerepet játszanak abban, hogy a kismamák teljes körű tájékoztatást kapjanak és minden lehetséges információval ellássák őket születendő kisbabájukról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terhesgondozás során sok esetben csak a kötelező vizsgálatokról esik szó, a választhatóról nem, vagy alig. Annáék azonban úgy gondolják, hogy minden várandós nőnek és leendő szülőnek joga van az objektív tájékoztatáshoz, ahhoz, hogy minden számára fontos információt időben megkapjon.